dorchi

dorchi:

never-saynotopanda:

paplanalatt:

Beszéljünk róla? 

HELL Energy Drink reklámfilm, hát én úgy tűnik nem vagyok célcsoport :((((

ne, inkább ne beszéljünk róla : (

Haka... Csak szarul

amikor újzélandon voltam (megint csak nem saját jogon, hanem az ügyfelemet kísértem), akkor volt részem hakában többször is. az is igaz, hogy - lévén a kormányzó vendégei voltunk - a hadsereg maori hagyományőrző egysége adta elő (az olyan, mint a honvéd táncegyüttes). álló fasszal és riadtan bámultam. na de nem is ez a lényeg, hanem hogy egyáltalán nem használták az a szót, hogy poci.

hogy pocimba beteszem. azt nem mondták.

billklinton

avorosszerint:

aminek az a lényege, hogy szégyen, nem szégyen én régebben az első randin felvittem magamhoz a fiúkat. viszont aki kurvának megy, ne sírjon, ha basszák én fel is dolgoztam az ezzel járó következményeket, hogy egy ribancnak néztek. egyszer, kb egy éve nagyon tetszett egy fiú….

félreismertél, csillagom, billklinton. nézetem szerint ugyanis mindenki basszon mindenkivel azonnal. mindig is alapelvem volt ez. szerintem a világ legeslegnagyobb baja ugyanis az egy főre jutó orgazmusok ijesztően alacsony szintje, amit az úgynevezett kereszténység mesterségesen gerjeszt és támogat annak érdekében, hogy megmondhassa az embereknek, hogyan kell boldogság nélkül boldognak lenni.

ez ilyen nagyon bonyolult láncolaton keresztül jutott eszembe, de amikor indonéziában, gyoggyakartában (a kevés nyelvek egyike a jávai, amiben van gy hang), a szultán palotájában vacsoráztam (nem saját jogon, hanem az ügyfelem miatt, akinek tolmácsoltam), akkor egész este gamelánzene szólt. ősöreg nénik és bácsik klimpéroztak pont így, én meg fogtam egy tál ilyen valami ennivalót és csinos öltönyömben leültem a földre hallgatni, aztán csak folyt a könnyem. tisztára mint egy ilyen hippifilmben! egyszerre voltam tragikus és nevetséges - mi sem változott azóta sem. hallgasd végig ezt! (úgysem fogod.)

tumbasztibi
tumbasztibi:

mindigegypicitspicces:

(via The Perry Bible Fellowship)

Itt mondanám el, hogy tegnap reggel azon gondolkodtam, miért rakott Isten jelet Káinra. A Biblia szerint azért, hogy mindenki lássa és tudja, mit tett. De kik azok a mindenki, mikor összesen hárman voltak a Földön? A másik kettő ráadásul a szülei. Elég nehéz lett volna eltitkolnia előlük, azok meg elég nehezen feledhették el, mit tett.

jó, de nem ez az egyetlen ellentmondás abban a mókás mesekönyvben.

tumbasztibi:

mindigegypicitspicces:

(via The Perry Bible Fellowship)

Itt mondanám el, hogy tegnap reggel azon gondolkodtam, miért rakott Isten jelet Káinra. A Biblia szerint azért, hogy mindenki lássa és tudja, mit tett. De kik azok a mindenki, mikor összesen hárman voltak a Földön? A másik kettő ráadásul a szülei. Elég nehéz lett volna eltitkolnia előlük, azok meg elég nehezen feledhették el, mit tett.

jó, de nem ez az egyetlen ellentmondás abban a mókás mesekönyvben.

segítene valaki?

nagyon-nagyon szükséges lenne írni egy levelet lana del reynek, hogy tűrhetetlenek ezek a műkörmök, amiket visel. rémes, rémes, borzalmas merénylet a jóízlés ellen; komolyan, egy ilyen kedves, szomorú kis nő miért hord ilyen rettenetes műanyagdarabokat az ujjaira ragasztva?

de nem tudom, hogy kezdjek hozzá.

nagyon proaktív vagyok a depressziót illetően,

amennyiben mindenkinek elmondom, hogy mi van, és hogy nem működök olyan jól, mint egyébként szoktam működni, és hogy hatalmas eredmény az is, ha reggel fel tudok kelni és elvonszolom magam a fürdőszobáig (jóllehet máris kicsit jobban vagyok a gyógyszerektől).

sajnos azonban a legtöbben előre megjósolható szorongással és butaságokkal reagálnak. vagy nem akarnak tudomást venni a helyzetemről, vagy felhívják a figyelmemet arra, hogy csak “össze kellene szednem magam”, és akkor minden rendben lenne. és hogy milyen szerencsés vagyok, igaz ugyan, hogy négy különböző munkában állok helyt, miközben eltemettem apámat és a gyerekem másfél évig volt élet és halál között, valamint közben elvégeztem másfél egyetemet meg a faszom tudja mi mindent csináltam, mire sikerült ennyire lenullázni magam, de nyilván csak össze kellene szednem magam, persze.

bár a világirodalom telis tele van a depresszió pontos és megindító dokumentumaival, mégis azt gondolom, írni fogok erről valamit, ha felszáll a köd és tudok figyelni más dolgokra is, mint a legalapvetőbb funkciók ellátására.